A nemzetközi és hazai felsőoktatási rangsorokat azért hozták létre, hogy a felső-oktatásban továbbtanulni készülők szakmai segítséget kapjanak a számukra megfelelő intézmény kiválasztásában.
A rangsorok többsége teljesítményalapú osztályozást végez, elsősorban tudománymetriai (pl. indexált cikkek száma, hivatkozások száma) létszámstatisztikai (nemzetközi hallgatók/hallgatók, tudományos fokozattal rendelkező oktatók/oktatók, csereprogramokban résztvevők száma) adatkat figyelembe véve.
Napjainkban is számos rangsor van jelen a felsőoktatási szférában, a rangsorokat egyrészt vizsgálati tárgyuk (országok felsőoktatási rendszere – felsőoktatási intézmények) alapján, másrészt területi lefedettségük alapján csoportosíthatjuk (regionális: QS Europe és globális: THE World, ARWU és nemzeti: HVG, MCC rangsor). A regionális rangsorok általában globális szinten, ezen belül vagy földrajzi vagy gazdasági értelemben határozzák meg a vizsgált régiókat. Földrajzi értelemben például az európai, ázsiai, észak-vagy a latin-amerikai felsőoktatási intézményeket, gazdasági értelemben pedig
például a BRICS országok intézményeit vizsgálják. Az intézményi rangsorokon belül megtalálhatók tematikus rangsorok is, amelyek
egy-egy képzési területen elért eredmények alapján értékelnek (pl. THE Subject Ranking).
Az elmúlt évtizedben a hazai oktatáspolitika fókuszába az úgynevezett TOP 200 program került, amelynek célja a hazai egyetemek felzárkóztatása a világ elitjéhez a különböző nemzetközi rangsorokban. Ez az elmúlt években tovább finomult, a szakminisztérium által megfogalmazott cél immár az, hogy 2030-ra a világ legjobb 100 intézménye között is legyen jelen magyar egyetem.
